Te és az egységkockáid

kocka

Kategorizálunk. Mindig, mindent, mindenkit. Sokkal könnyebb így az élet. Ez a kolléganőm nagyon jól főz, akkor őt kérdezem meg, hogy csinálja a baracklevest. A zoknikat az alsó fiókban tartom, úgyhogy odateszem a száraz, tiszta zoknikat. A péntek délután a bevásárlásé, így senkiben nincs kérdés a programomat illetőleg.

Az agyunk afelé tendál, hogy minél inkább “egységkockákban” lássuk a világot, hiszen ez sokkal kevesebb munka, kisebb ellenállás. Ha a főzni nem tudó barátnőmet kérdezném a baracklevesről, valószínűleg nem lennék sokkal előrébb és ha a zoknijaimat az alsó fiók helyett mindenfelé tárolnám, előbb-utóbb mind el is tűnne. Kellenek a rendszerek a szabályszerűségek.

Nem így van ez viszont a nyelvtanulásban. Ilyenkor bizony – minél tudatosabban – kényszerítened kell magad arra, hogy kiszállj a szokásos “egységkockáidból”. A nyelvtanulás során ezek az ellenségeiddé tudnak válni, nézzünk is pár konkrét példát.

  1. “Nekem általában nehezen megy a hallásértés, ezért inkább olvasok valamit, azzal sokkal könnyebben fogok tanulni.” – Lehet, hogy a szókincsed valóban bővül, de a nyelvi képességeid mérlege elbillen az írott kommunikációs formák irányába és egyre nehezebb lesz behozni a hallásértésed többi képességedhez mért lemaradását.
  2. “Meguntam a Memrise-t, inkább átpártolok egy másik módszerhez.” – Nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy találnak egyetlen, általuk “üdvözítőnek” gondolt megoldást a nyelvtanulási problémáikra, kizárva ezzel minden más nyelvtanulási eszközt. Lomb Kató szerint a nyelv olyan, mint egy vár: minél több irányból ostromoljuk, annál nagyobb sikerekre számíthatunk. Ne vessünk el egyetlen módszert sem, próbáljunk minél több lábon állni a nyelvtanulásban, így kisebb a valószínűsége annak is, hogy elsüllyedünk az unalom mocsarában.
  3. “Ezen a héten átnézem a család témakörét.” – Az “egységkockákban” gondolkodás tipikus példája. Legtöbben valóban hisznek is abban, hogy a nyelvvizsga-tételsor 20 témakörét végigtanulva képesek is lesznek kommunikálni az adott nyelven. Egy nyelvről beszélünk, egy életútról, egy személyiségről – hogyan is lehetne különbözőségeinket 20 témában összefoglalni? Általában én is tudatosítom magamban az épp olvasott, feldolgozott szöveg témáját, azért, mert mindig szeretek olyan témákhoz visszatérni (ismtétlés), melyekkel korábban már foglalkoztam. Semmiképp nem tanulnék viszont témánként a következő okokból:
  • unalmas, de veszettül…
  • valójában ha a már korábban említett család témakörére gondolsz, eszedbe jut a házasság, anya, apa, nagynéni, esetleg még a közös ebédek is…nem jutnak viszont eszedbe azok a nüanszok, melyek egyedivé teszik a családod, melyek a kommunikációdban gyakran helyet kapnak, büszkeséggel, esetleg szomorúsággal töltenek el. Nem jelensz meg TE a feldolgozott témádban, mert a tankönyved is “egységkockákban” gondolkodik
  • elvész az általam oly nagyra tartott ismétlési kényszer, ill. még a lehetősége sem lesz adott, mert ha letudtad a család témát, jövő héten már a munkádról kell megtanulnod beszélni, és ott már nem lesz helye a nagynéninek, meg a közös ebédeknek sem…

Én azt javaslom, rövid szövegekkel, anyagokkal, feladatokkal dolgozz, és gyakrabban válts témakört, mint alsóneműt! Ezzel sokkal pezsgőbbé teszed a nyelvvel való kapcsolatodat és meglátod, haladni is sokkal hatékonyabban tudsz majd.

Ha érdekesnek találtad, nézz körül a többi bejegyzés között, vagy like-old a Facebook-oldalt, ill. iratkozz fel a hírlevélre, hogy Te se maradj le a folyamatosan frissülő tartalmakról.

 
 

 

 

 

Be First to Comment

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    Ezt ki kell töltened!